Sziliczei-Németh Rebeka

Hogyan kezdtél el sportolni?

4 éves koromtól 5 évig balettoztam, közben az általános iskolát megkezdve elkezdtem járni az iskola által szervezett görkorcsolyás foglalkozásokra, itt ügyesnek bizonyultam, ezért hamar felkerültem egy magasabb csoportba, akikkel már versenyekre is jártunk. Kiskoromban gyakran részt vettem városi futóversenyeken is. Pár év után választanom kellett a görkorcsolya és a tánc között és én a korcsolyát választottam. 2010-ben lehetőséget kaptunk, hogy kipróbáljuk a görkori kvázi “jeges megfelelőjét” a short track-et, a rövidpályás gyorskorcsolyát. Több szempontból is sokkal jobban tetszett a jégen való korcsolyázás, így amikor azt kérdezték melyiket szeretném folytatni gondolkodás nélkül tudtam mondani, hogy a short track-et.

Van sportolói példaképed, és ha igen, miért pont ő?

Kifejezetten példaképem úgy gondolom nincsen, viszont a sportomból Ariana Fontana-t mindenképpen kiemelném. Ő a sportágam egyik legdekoratívabb alakja és már most egy elképesztő karriert tudhat maga mögött. Az évek alatt volt szerencsém közelebbről is megismerni és a már említett elképesztő eredményei ellenére egy hatalmas visszatérő, szörnyen alázatos, szerény és egy jó ember maradt, ami szerintem példaértékű.

Valamint Benedek Tibor ikonikus mondatával úgy érzem erősen tudok azonosulni. Nem én vagyok sem a legerősebb, sem pedig a leggyorsabb a jégen, de viszont, egy „harcos” vagyok. Ha akarok valamit, azt nagyon tudom akarni és az akaratomat, a küzdőszellememet tartom a legnagyobb erősségemnek is a pályán.

Legkedvesebb versenyed?

A 2024-es Európa bajnokság, ahol először állhattam egyéniben a dobogóra egyértelműen az egyik legkedvesebb verseny számomra.

Emellett, ha nem is a legkedvesebb, de mindenképpen egy nagyon emlékezetes verseny volt számomra egy 2022-ben, Almatyban rendezett Világkupánk. 4 évvel azt megelőzően, 2018-ban ezen a pályán szenvedtem el egy komoly sérülést, részlegesen elvágták az Achilles-ínamat. A sérülés nagyon megviselt és hosszabb időt ki is kellett hagynom miatta a sportból, ennek következtében sok mindent átértékeltem és jöttem rá, hogy mennyire nagyon is szeretem, amit csinálok. Felépültem és erősebben tértem vissza, majd 4 évvel később ugyanazon a pályán szereztem meg az első Világkupa érmemet a női váltóval. Hatalmas érzelmi hullámvasutat éltem meg azon a versenyen, de nagyon örültem amikor egy ilyen jó élménnyel írhattam át a korábban tapasztalt rosszakat.

Kedvenc mottód/idézeted?

A kedvenc sport csapatomat idézném itt “Do it with passion or not at all” – Team Passion, a magyar válogatott szinkronkorcsolya csapata