Szabó Kristóf Zoltán bemutatkozása

KÉRDÉS/FELELET:

1. Hogyan kezdtél el sportolni?

2006-ban, 14 évesen kezdtem el kenuzni. A nagynéném férje vitt le az első versenyre ami az évadzáró UTE maraton volt. Megtetszett és úgy gondoltam kipróbálom magam a sportban.
A verseny utáni héten mentem le első alkalommal és (mint minden kenus) indián kenuba kezdtem el a pályafutásomat.

2. Van sportolói példaképed és miért pont ő?

Sportolói példaképem Kolonics György. Személy szerint egyszer találkoztam vele, amikor egy decemberi napon az ünnepek közeledtével, ellátogatott hozzánk a vízitelepre és mindenkinek dedikált mindent, amire csak kértük a szignót, rendkívül türelmes volt és nagyságát az is mutatja ,hogy szentelt időt ilyen kis dolgokra is, ami akkor kisgyerekként nekem és a többieknek nagyon sokat jelentett.  Mindamellett, hogy sportágának egyik legjobbika volt, meg tudta tartani szerénységét , a földön tudott maradni és hatalmas alázatot tanúsított a kenuzás és a vele járó munka iránt. Ezek az erények azok amik miatt a példaképem.

3. Legkedvesebb versenyed?

Legkedvesebb versenyeim a 2010-es moszkvai junior Európa-bajnokság és az arra válogató verseny voltak.
Az itthoni 1000 méteres C-2es versenyt több mint 2 hajóval nyertük a szegedi társammal Szabó Gáborral, ez rendkívül optimistává tett minket és plusz erőt adott a felkészüléshez. 
Oroszországban első idővel mentünk az előfutamból a döntőbe, ám ott csupán a második helyet szereztük meg, csalódott voltam, hogy lemaradtunk az aranyról,de nem volt bennem bűntudat, mert mindent megtettem a győzelem érdekében. A párosban elért eredményünk után később Kolonics díjjal jutalmaztak minket, amire a mai napig nagy örömmel emlékszem vissza.

4. Legfőbb célod a közeljövőben?

Idén szeretném magam kvalifikálni a korosztályos világversenyre és/vagy egy felnőtt világversenyre.
Hosszabb távú célom, ugyan az mint minden versenyző álma, az Olimpiai dobogó csúcsa.

5. Kedvenc mottód?

Nincs olyan mottó, ami igazán közel áll hozzám, de ha kéne valami bölcseletet mondani, akkor azt mondanám, hogy a befektetett munka valamilyen formában mindig megtérül.
Soha ne tántorítson el a kudarc, és minden nap próbáld a maximumon teljesíteni, leküzdeni a saját határaidat, ha ez sikerül abból erőt meríthetsz és az magabiztossá tesz majd.