Nagy Dávid

Hogyan kezdtél el sportolni?

Mint Star Wars-on, Gyűrűk Urán és sportközvetítéseken nevelkedett kisgyerek, mindig is vonzott a fénykardozás, fakardozás és összességében a sportolás. Veszélyes volt minket az öcsémmel történelmi várakba vinni, mert mindig kisírtunk magunknak egy-egy újabb fakardot, amikkel aztán óriási csatákat vívtunk. Amikor iskolaválasztásra került a sor, remek lehetőséggel kecsegtetett a közelünkben található Bocskai István Általános Iskola, ahol tantervi vívás oktatással várták az iskolába jelentkező fiatalokat. Örültem a lehetőségnek, éltünk is vele, eggyel komolyabb szintre emelve ezzel az addig gyűjtött ’’vívó” élményeket. Az iskolában párbajtőr oktatással vártak minket, annak a Halla Péter mesteredzőnek az irányítása alatt, akivel mind a mai napig együtt dolgozunk. Meglátta bennem a tehetséget, és elvitt a Vasasba - ahol szintén edzősködött -, hogy tovább fejlődhessek. Rengeteg közös sikert és élményt gyűjtöttünk, amit az előző ciklusban sikerült megkoronázni egy olimpiai aranyéremmel.

Van sportolói példaképed? Ha igen, akkor miért pont ő?

Roger Federer. Játékstílusa és emberi nagysága is megsüvegelendő. Látványos ütések, nagy sikerek, de nem hatott rá se arrogancia, se gőg, hű maradt önmagához. Kellő fegyelmezettséggel és szigorral versenyzett, de ezt olyan könnyedséggel és kreativitással tette, amennyire csak lehetséges.

Legkedvesebb versenyed?

2024-s párizsi Olimpia.

Kedvenc mottód?

Winston Churchill: „A siker nem végleges, a kudarc nem végzetes: az számít csak, hogy legyen erő a folytatáshoz.”