Sehol a világon nem kaptam olyan fantasztikus szurkolói támogatást, mint itthon

Újonnan indult sorozatunkban minden hónapban alapítványunk egy ösztöndíjasával készítünk interjút, amelyben többek között sport és tanulás kapcsolatáról, kitartásról és a jövőbeli célokról kérdezzük őket. Sorozatunk első megszólalója, a magyar parasport egyik büszkesége, Kiss Péter Pál, aki fiatal kora ellenére paralimpiai aranyérmesnek, világ- és Európabajnoknak vallhatja magát. Minden idők legfiatalabb és egyben első magyar paralimpiai bajnok kajak-kenusa egy évvel ezelőtt csatlakozott ösztöndíjprogramunkhoz, és azóta is rengeteg sportkihívás történt vele.

Mit ad neked a BOM ösztöndíjprogram lehetősége? Miért tartod fontosnak?

Nagyon jó egy olyan aktívan tanuló élsportolói közösséghez tartozni, ahol minden segítséget megkapunk a tanulmányaink sikeres elvégzéséhez, és egyben a sportkarrierünket is támogatják. Az anyagi támogatást külön kiemelném, hiszen nagyban segíti a mindennapjaimat a paralimpiai felkészülésem során. Sok mindenre fel tudom használni, például sportszereket és táplálékkiegészítők vásárolok, valamint a felmerülő útiköltségeimet fedezem belőle.

Mit tanácsolnál azoknak, akik gondolkoznak a BOM ösztöndíjra való jelentkezésen?

Egyértelműen csak ajánlani tudom mindenkinek, mindenképpen élni kell vele! Ha elnyerjük a lehetőséget, az minden szempontból remek lehetőség – a BOM segít, hogy együtt építhesd a sportkarriered és a tanulmányaidat, a sport utáni szakmai életutadat is.

 Hogyan tudod a mindennapok során összeegyeztetni az élsportot és a tanulást?

Az év nagy részében délelőtt iskolába járok, délután pedig edzésre, ez a felkészülési időszak alatt azért kicsit változhat, de igyekszem minél kevesebbet hiányozni. Az érettségi előtt különösen megkönnyíti a felkészülésemet, hogy sportosztályba járok. A mentor tanárok többek között segítenek nekünk hogyan egyeztessük össze az iskolai tennivalókat az edzőtáborokkal, így mindenki tud mindenről, mi pedig mindkét területre, sportra és tanulásra is tudunk megfelelően koncentrálni. Különösebb motiváló erőre úgy érzem nincs is szükségem, nagyon szeretek kajakozni, a sport nekem egyben kikapcsolódás is, a tanulás pedig elengedhetetlenül fontos része az életemnek.

Tudod már, hogy az érettségi után merre szeretnél tovább tanulni?

Mindenképpen szeretnék tovább tanulni, azt, hogy hol, még befolyásolni fogja az érettségi eredményem is. Jelenleg a Testnevelési Egyetem rekreáció szakja az, ami leginkább vonz, utána pedig szeretném mesterképzéssel is kiegészíteni a tanulmányaimat.

Távol van még, de készülsz tudatosan arra, hogy mit fogsz csinálni az élsport után? Szeretnél az előbb említett tanulmányaid szerinti területen elhelyezkedni?

Természetesen az a terv, hogy a tanultakat kamatoztassam, és azzal tudjak foglalkozni, de azért remélem még nagyon sok van az élsportolói pályafutásomban. Utána pedig a célom az lesz, hogy minél jobban be tudjak illeszkedni a sport utáni életbe is, ebben pedig sokat segíthet majd a BOM Mentorprogramja.

Melyik eredményedre vagy a legbüszkék eddigi pályafutásod során?

Jó kérdés, nyilván még nem olyan hosszú ez a pályafutás, mint amilyen eredményes. Annak idején még nem annyira értékeltem a 2019-es szegedi vb-t, de mostanra az lett a legkedvesebb emlék számomra, mert hazai közönség előtt versenyezhettem. Mára már a külföldi versenyekkel is összehasonlítva mondhatom, hogy sehol a világon nem kaptam még olyan fantasztikus szurkolói támogatást, amit itthon

Az idei szezonnak vége van, mi következik most?

A következő nagy lépés a téli felkészülés. Május 11-én lesz az első világkupa, ahol megmérettethetem magam. Az edzések száma nem csökken, de nagyobb hangsúlyt kapnak a konditermi edzések, az izomépítés és az erősítés. Február végén, márciusban pedig elkezdünk újra evezni.

Fontos célod a párizsi paralimpia is, erre hogyan készülsz, milyen érzések vannak benned ezzel kapcsolatban?

Igen, lassan végre kezd látótávolságba kerülni Párizs. Nálunk nem ranglistás rendszer van, nekünk csak az előző évi kvalifikációs világbajnokság számít, úgyhogy első sorban arra szeretnék minél jobban felkészülni, ez már nincs is olyan messze, jövő augusztusban lesz Németországban. A közelség nagyban könnyíti a felkészülést, nem kell a világ másik végére utaznunk, nem kell különösebben akklimatizálódni az időzónához. Kíváncsian várom, mert ott még nem versenyeztem, de sok jót hallottam már róla, gyors pályának mondják, ahol jó időket lehet menni, és jókat lehet versenyezni.

A Magyar Paralimpiai Bizottság szeptember 13-án ünnepelte megalakulásának 25. Évfordulóját. Szerinted hol tartunk elfogadásban, empátiában? Érzékelsz bármilyen változást az elmúlt években össztársadalmi szinten?

Abszolút, igen, szerintem nagyon jó irányt vett a parasportolók megítélése. Ha a riói paralimpiát hasonlítom össze a tokióival, azt mondhatom, hogy utóbbin is már jóval nagyobb volt az érdeklődés, még úgy is, hogy nem lehettek nézők a helyszínen. Mégis nagyon nagy volt az előrelépés Rióhoz képest, ahol egy-két döntőt sugároztak a paralimpiáról, Tokióban már szinte minden döntőt közvetítettek nagyon sok sportágból. Azt gondolom ez valódi előrelépés, a társadalom egyre nagyobb megbecsülését mutatja a parasportolók felé, amihez mind a média közreműködése, mind az emberek visszajelzése, hozzáállása is szükséges. Emellett, jó látni, hogy egyre több kezdeményezéshez csatlakoznak parasportolók, ilyen volt például a Túró Rudi sportolói kártyás kampánya, aminek én is részese voltam, vagy a Szerencsejáték Zrt.- parasportoló nagykövetei, ezek mind nagyon jót tesznek a parasport megítélésének, mint ahogy természetesen az is, hogy a BOM ösztöndíjasai között rendszeresen vannak parasportolók is.

Minden idők legfiatalabb és egyben az első magyar paralimpiai bajnok kajak-kenusa vagy, háromszoros világbajnok és háromszoros Európa-bajnok, egy igazi példakép. Milyen érzés tudni, hogy sokakat motivál a kitartásod, tehetséged, helytállásod?

Kimondhatatlanul jó érzés tudni, hogy sokan felnéznek rám, és nemcsak mozgássérültek és gyerekek, de ép felnőttek is, és én tudok rájuk is hatni. Próbálok mindenki számára egyaránt példakép maradni, ez egy fontos, megtisztelő dolog számomra, ami minden nap visz előre.

Fotók: MKKSZ