„Jól jönne nekünk újra egy igazi nagy dobás

NÉPSZAVA, 2005.12.31

Hankiss Elemér szociológus és munkatársai azon gondolkodnak, hogy a kilencvenes években kibontakozott "Találjuk ki Magyarországot" klub-mozgalmat újra indítják a közeljövőben. Nem ők akarják kitalálni az országot, hanem arra akarnak ösztönözni minden magyar állampolgárt, hogy "találja ki" önmagát, faluját, városát, önmaga és az ország jövőjét.

- Nemrégiben megalakult a Budapesti Olimpiai Mozgalom, ahol Ön a felügyelő bizottság elnöke lett…

- Botcsinálta… Nem is konyítok a pénzügyekhez, a sportok egyikében sem vagyok világbajnok.

- Miért vállalta?

- Mert az olimpia csak részben szól a sportról. A világról szól, az emberekről, az együttműködés lehetőségéről, a világban olyannyira hiányzó fair play-ről, az örömről, a játékról, és szól nem utolsó sorban arról az országról, amely elvállalja a megrendezését. Jó, ha sportolóink szépen szerepelnek majd, de ehhez nem kellene feltétlenül Budapesten rendezni egy olimpiát. Az olimpia megrendezése nem a sportolóink vizsgája lesz, hanem elsősorban az országé. És nagyon is ránk fér egy ilyen megmérettetés. Még épp csak megpendült a hír, és máris összeszorult a gyomrunk: ki tudunk-e majd állni a világ elé mint a békében, tisztes jólétben élő, civilizált és felelősségteljes polgárok sikeres országa? És ez a kezdeti szorongás, meg az elérendő remek cél, mozgásba hozhatja a most még meglehetősen ernyedt, önbizalmát és hitét vesztett, céljait, jövőjét nem is igen látó társadalmunkat.

- Azt nyilatkozta, hogy a kalandozások kora és az 1956-os forradalom után az olimpia lenne az a harmadik nagy magyar esemény, amire ezer éves történelmünkből felfigyel a világ. Nem túlzás ez így? Volt még néhány nagy, nemzetközileg is figyelemreméltó esemény.

- Túloztam, hatást vadásztam. Igaz, a magyar történelemben sok más látványosan fényes és döbbenetesen sötét lap van. De az is igaz, hogy e fényeket és árnyakat inkább csak mi láttuk meg, s nem a világ.

- Ez 1848-49-re is igaz?

- Európa nagyon hamar csendes, újra csendes lett. És nem is mi voltunk a főszereplők, hanem a franciák. Rólunk könnyen meg lehetett feledkezni.

- De említhetnénk a 15 évvel ezelőtti rendszerváltást… Az nemzetközileg is jelentős esemény volt.

- Nagyon is nagy. De nem hozzánk, hanem a közép-európai "korridorhoz" kötődött, Szlovéniától Észtországig. Egyébként a kalandozásokkal meg ötvenhattal csak arra akartam utalni, hogy nagyon jól jönne nekünk újra egy igazi nagy "dobás". Ha kiderülne, hogy sikerült kilábalnunk száz év retteneteiből s pusztulásaiból, és a "kiválóság egy kis szigetévé" váltunk a világban.

- Szép idea az olimpia megrendezése, csak éppen nem biztos, hogy anyagilag bírná az ország.

- Most belerokkannánk. De gondoljon arra, hogy nem a máról, hanem 2016-ról, illetve még inkább 2020-ról van szó. Ha nem hiszünk abban, hogy tíz év alatt Európa egyik sikeres országává válhatunk, akkor nem is válunk majd azzá. És folytathatjuk a duzzogást, a zsörtölődést, egymás szapulását és kölcsönös kiátkozását.

- Tizenöt hazai nagyvállalat van az alapítók között. Ők pénzzel is elkötelezték magukat az olimpia mellett?

- Úgy tudom, arra vállaltak kötelezettséget, hogy segítik azt a civil mozgalmat, amely az olimpiai játékok magyarországi megrendezésének ügyét szorgalmazza. Hogy ki s mi - a költségvetés és az üzleti szféra - hogyan veszi majd ki a részét az olimpia megrendezéséből, arról, azt hiszem, ma még korai beszélni.

- A 2016-os olimpiához 2007-ben kell megerősíteni a jelentkezési szándékot. Ekkor még az új kormány nagy valószínűséggel keményen az euró bevezetésére koncentrál majd.

- Remélem is! De jó volna, ha akkorra már a mindenkori magyar kormányok elsajátítanák azt a képességet, hogy tíz évre előre is tudjanak gondolkozni. Vagy úgy véli - visszatekintve az elmúlt másfél évtizedre --, hogy ez hiú remény? Ha az, akkor még nagyobb szükség van arra, hogy az emberek, a polgárok gondolkozzanak a maguk és az ország jövőjéről. S ha szükségesnek ítélik, valamit tenni is hajlandók s képesek legyenek egy az ország szempontjából fontosnak tartott ügyért.

- Az olimpia amellett, hogy magasztos cél, nagyon kemény üzlet is. Alulról kezdeni olyan üzleti vállalkozást, amihez a pénzt mégis valahonnan fölülről várjuk, az nem túl szerencsés.

- Nem tudom, mi az, hogy "felülről". Az ország pénze nem a kormányé, hanem a magyar társadalomé. Miért ne szólhatnának bele az állampolgárok abba, hogy mire költik a pénzüket?

- Erre való a Parlament.

- A Parlament nagyszerű és nélkülözhetetlen intézmény, de az úgynevezett parlamenti demokrácia világszerte és sokfele meglehetősen üresen ketyeg. A fejlett nyugati társadalmakban másfél-két évtizede lázas gondolkodás folyik arról, hogyan lehetne tartalommal megtölteni, s hogyan lehetne az állampolgárokat a döntések meghozatalába jobban bekapcsolni. Sok más mellett a civil mozgalmaknak is szerepe lehet majd ebben. Semmiképpen sem szeretném eltúlozni a most szóban forgó "olimpiai mozgalom" jelentőségét e téren, de azzal, hogy egy vonzó közös ügyet kínál a társadalomnak, lehet bizonyos gyógyító hatása ebben a szétzilált társadalomban.