„Ha lemegyek az uszodába, akkor csak a víz meg én vagyok” – Interjú Rasovszky Kristóf olimpikonnal

(Fotó: Kovács Anikó)

Rasovszky Kristóf olimpiai ezüstérmes, világbajnok, kétszeres Európa-bajnok és junior világbajnok úszó. 2019 óta gazdagítja a BOM ösztöndíjasok névsorát, és büszke arra, hogy az élsport mellett villamosmérnöknek tanul. Kristóf ugyanolyan egyetemista srác, mint mások: szabadidejében barátnőjével és két agárjukkal kirándul, szeret a családjával grillezni, mindezek mellett pedig a 2024-es párizsi olimpiára készül.

Januárban Thaiföldön voltál edzőtáborban, most Törökországban vagy. Milyen időszak volt ez számodra, és hogyan érzed magad most?

Január elején elkezdődött a felkészülés az idei világbajnokságra, ami nálunk nyílt vízen az első olimpiai kvótaszerzési lehetőség a kettőből. Ezért gőzerővel megy a készülés, mivel az összesen megszerezhető 22 kvótából most az első körben hármat osztanak ki. Nem lesz egyszerű dolgunk, viszont az a cél, hogy minél hamarabb megszerezzük a kvótát. Sokkal egyszerűbb lenne, ha most nyáron sikerülne, mintha jövő februárban a világbajnokságon kellene még kvótát szerezni az olimpiára.

Ez azt jelenti, hogy a születésnapodat is az edzőtáborban töltötted?

Igen, március 25-én utaztunk ki Törökországba, úgyhogy 27-én már edzésnap volt, így töltöttem a születésnapomat is. Igazából ez nem újdonság nekem, mert a korábbi években is általában valamilyen versenyen voltam, vagy edzőtáborban a születésnapom alkalmával. Szerintem az elmúlt 6-7 évben nem voltam otthon a születésnapomon. (Nevet). Úgyhogy már hozzászoktam, hogy valahol máshol vagyok, igazából az lenne a fura, ha otthon lennék.

Gyerekkorodban hogyan jött az úszás gondolata? Családi motivációval indult, vagy magadtól kezdtél érdeklődni a sportág iránt?

Tulajdonképpen mondhatjuk családi indíttatásnak. A családban korábban inkább a kosárlabda volt a népszerű sport. Van egy 4 évvel idősebb bátyám, aki a családi hagyományok szerint szintén kosarazni kezdett először, majd a nagymamám unszolta, hogy tanuljon meg úszni. Így ő volt az első, aki 5 éves kora körül az úszást választotta a kosárlabda helyett. Úgyhogy ezután én is lekerülem az uszodába, hogy tanuljak meg úszni, ez volt az első sport, amit kipróbáltam. Ezután gyakorlatilag én ott is ragadtam a medencében.

Mit szeretsz jobban a nyílt vízi úszáson belül: egyéniben, vagy inkább váltóban úszol szívesebben?

Most már egyértelműen a váltót, a csapatversenyt mondanám kedvencnek, van számomra egy egyedi szépsége. Mi alapvetően egyéni sportágat űzünk, az, hogy váltó is van, egy különlegesség az úszásban. A legtöbb versenyzővel ellentétben, amíg medencében versenyeztem, addig sokáig hiányzott az életemből a váltóverseny. Világ életemben kis klubban edzettem, általában nem voltunk annyian, hogy váltót tudjunk indítani. Az utóbbi években ez a lehetőségem, hogy a csapatért is tudok úszni, nagy öröm és felszabadulás.

Mi az, ami leginkább motivál téged a sportban? Egy korábbi interjúban azt mondtad, hogy úszás közben „az élet elől menekülsz”.

Igazából egyrészt nagyon szeretek úszni, ez gyerekként is így volt. Szerintem túlteng bennem a versenyszellem, úgyhogy ezt mind az edzéseken, mind a versenyeken ki tudom élni. Másrészről valamilyen szinten kikapcsol maga az úszás, ez egy menekülés a gondok, a mindennapi stressz és a fáradság elől. Ha lemegyek az uszodába, akkor csak a víz meg én vagyok, ki tudom kapcsolni kicsit az agyamat. Ebből a szempontból is örülök, hogy az úszás az életem.

Amikor akár 10 km-en keresztül úszol, akkor az egy meditatív állapot vagy inkább még jobban kell koncentrálnod agyban? Mi van ilyenkor a fejedben?

A nyílt vízi úszás egy stratégiai játék, ahol tényleg meg kell terveznie az embernek minden egyes ’lépését’. Hogyan rajtol és honnan, mikor van az a pont, amikor valakire reagálnia kell, mikor támad ő, vagy védekezik éppen. Egy komolyabb stratégiai játéknak lehet felfogni, ahol van egy tervem előre, hogy mit szeretnék véghez vinni a verseny során, de nyilván mindenki másnak is - és ezek mindig felülírják egymást. Általában az nyer, aki sokkal jobban rá tudja erőltetni a másikra a saját akaratát. Ez egy erős stratégiai játék, amellett, hogy egy fizikai harc is.

Van verseny előtti rituáléd, ami segít ráhangolódni, hogy a legtöbbet kihozd magadból?

Megszokásaim vannak inkább, nem rituálék, amiket néha nagyon erőltetetten, görcsösen próbálok követni. Ilyen a verseny napján az időbeosztás: mikor eszem a verseny előtt, hogyan öltözöm fel, mikor melegítek be. Ezeknek mind megvan a sorrendje, és ha valamilyen külső tényező miatt ettől el kell térnem, azt nagyon nem szeretem. Nagyon akaratosan oda is figyelek arra, hogy mindent meg tudjak csinálni úgy, ahogyan szoktam. A jól bevált bemelegítési módokról van a fejemben egy jó emlék, amit utána szívesen alkalmazok újra és újra, mert úgy érzem, hogy ha mindent ugyanúgy csinálok legközelebb, ugyanúgy jól sikerülhet. Ettől nagyon ritkán térek el.

Kaptál olyan visszajelzéseket, akár fiatalabb sportolóktól, hogy a sikereiddel motiválod őket?

Szoktam rendszeresen kapni ilyen üzeneteket, főleg a nálunk, Veszprémben úszó kisgyerekektől, és a szüleiktől is, amik nagyon jól esnek. Aminek külön örülök az az, hogy csapattársaktól is kapok ilyen visszajelzéseket. Betlehem Dávid – aki már mondhatjuk, erősen velem egy szinten van úszás tudásban – rendszeresen el szokta mondani nekem: nagy motiváció számára az, hogy velem edzhet és versenyezhet. Ez egy olyan dolog, ami engem is előre visz. Másokat tudok motiválni azzal, hogy én azt csinálom, amit szeretek, és jó is vagyok benne.

2023-ban az egyik nagy kihívásod a diplomaszerzés lesz, ezen kívül mi vár még rád?

Remélem, hogy már csak két félévem van hátra. (Nevet). Az egyik nagy feladat az egyetem befejezése lesz, nagyon sokáig úgy gondoltam, hogy valószínűleg már csak a párizsi olimpia után tudok diplomázni. Boldogan tapasztaltam januárban, hogy erősen teljesíthető lesz még előtte. Az egyik nagy cél az, hogy 2023-ban befejezzem a villamosmérnöki alapképzést Veszprémben. Remélhetőleg megszerzem az első, és nem az utolsó papíromat a tanulmányaim során. A másik nagy kihívás pedig természetesen a kvótaszerzés az olimpiára, illetve, hogy abban a háromban benne lehessek, akik első körben megszerzik.

Hogyan jött a villamosmérnöki szak?

Amikor én érettségiztem 2017-ben, még fogalmam nem volt arról, hogy mivel szeretnék foglalkozni az úszáson kívül. Abban viszont biztos voltam, hogy mérnöki irányba kell elindulnom, hiszen a matek-fizika elég jól ment a gimiben. Informatikából sem voltam kutyaütő, úgyhogy valami olyan irányt szerettem volna, amiben ezt tudom kamatoztatni. Mind a nagymamám, mind a nagypapám villamosmérnök volt, így jött a gondolat.

Nehéz összeegyeztetni a felkészülést, a versenyzést az egyetemmel?

Ez a félév elég rohanós volt ilyen szempontból, rengeteg labortárgyam van, aminél ott kell lenni, méréseket kell végezni. A két edzőtábor között nagyrészt úgy teltek a napjaim, hogy reggel edzés, utána egyeztetett időpontra rohanás be az egyetemre, hogy megcsináljam valamelyik mérési feladatot, aztán haza, ebéd egy kis pihenés, és vissza az uszodába még egy edzésre. Ez az időszak zsúfolt volt és nehéz, mert rohangáltam az uszoda és az egyetem között. Ennek viszont meglesz most a gyümölcse, és az edzőtábor után nyugodtabb lesz a helyzet: kevesebbet kell már teljesítenem a félévből, hogy meglegyen. De ez a gimnázium alatt is így volt - két edzés között az iskolapadban voltam, tehát nem ismeretlen a helyzet.

Amikor marad egy kevés szabadidőd, akkor azt hogyan töltöd?

A hétköznapok során otthon vagyok a szabadidőmben -  vagy alszom, vagy valami nyugodt, csöndes kikapcsolódást végzek. Emellett mostanában újra többet olvasok, ez sokáig kimaradt az életemből. Hétvégén próbálok aktívabban feltöltődni, ilyenkor a barátnőmmel és két agárunkkal szoktam kirándulni, nagyokat sétálni vagy a családdal kikapcsolódni. Ha hazamegyek a szüleimhez, akkor mindig van közös ebéd vagy grillezés a kertben.

Neked személy szerint mit adott a BOM ösztöndíj?

Nekem nagy segítség volt a BOM ösztöndíj az elmúlt években folyamatosan. Először az Óbudai Egyetemen kezdtem el tanulni, akkor állami ösztöndíjasként, aztán másfél év után passzíváltattam, majd újrakezdtem Veszprémben, ahová egyből önköltséges képzésre vettek fel. Akkor jött velem szembe először a BOM ösztöndíj lehetősége, így nem én fizetem magamnak az egyetemet. Ez sokat hozzátett ahhoz, hogy azt a pénzt, amit az egyetemre kellett volna költeni, a felkészülésre, akár felszerelésre, akár táplálékkiegészítőre tudtam fordítani.

Mit üzennél azoknak, akik az élsport mellett, akár BOM ösztöndíjjal továbbtanulnának? Megvalósítható az élsport és az egyetem egyszerre?

Egyértelműen megvalósítható a kettő egyszerre. Én próbálom az összes csapattársamat abba az irányba terelni, hogy a sport mellett tanuljanak is. Bárki, aki megkérdezi tőlem, hogy lehet-e a sport mellett egyetemet végezni, mindig igen a válaszom. Nyilván az egyetem alatt be kell látni, hogy nem megy mindig minden egyszerre, és néha a kevesebb a több. Ezt az első pár félévem alatt megtanultam, nem biztosan az a jó megoldás, ha nagyon ragaszkodom a mintatantervhez. Egy-két kreditet elengedhet az ember félév közben, lehet így egy kicsit lassabban haladsz, de nyugodtabbak a mindennapjaid; sőt mind a sportra, mind az egyetemre tudsz kellő energiát fordítani. Ezért én egyáltalán nem tartom lehetetlennek, hogy valaki az élsport mellett tanuljon.