Elfogadásról, élsportról és a 2024-es párizsi olimpiáról: interjú Mocsári Bence paratriatlonistával

Mocsári Bence paratriatlonista már tizenkét éves korában tudta, hogy olimpiai bajnok szeretne lenni. Kezdetben úszásban ért el bravúros eredményeket, majd ezt kibővítve pár év múlva a triatlonra váltott. A BOM Alapítványnak adott interjújában elmesélte, hogyan készül élete első olimpiájára, és hogy változott-e a parasportok elfogadása hazánkban az utóbbi években.

A következő nagy mérföldkő a 2024-es párizsi olimpia. Hogyan készülsz erre?

Nagy vágyálom és nagy mérföldkő lenne valóban a 2024-es párizsi olimpia. Már nagyon régóta szeretnék kijutni paralimpiára. Most igazoltam át a PSN pécsi egyesülethez, ahol Tóth Szilárd lett az új edzőm. Ez hatalmas motivációt adott nekem, mind mentálisan, mind fizikálisan, hiszen mások az edzés módszerek. Bízom benne, hogy ez egy kicsit ismét felpaprikáz engem, mivel nemrég volt egy lazább időszakom és belefásultam a felkészülésbe. Viszont ez a váltás most új lendületet adhat a sportkarrieremnek. A mentális felkészülésben sportpszichológus van a segítségemre már 2017 óta, számomra ez nagyon fontos. Noha úgy érzem, hogy mentálisan erős vagyok, azért jó néha kiadnom magamból a megterhelő gondolatokat.

Milyen megmérettetések várnak még rád a közeljövőben?

Az olimpiai kvalifikációs időszak nálunk csak július elsején fog indulni. Most a legfontosabb feladat, hogy a legtöbb világkupán induljak és pontokat tudjak szerzeni. A ranglista első 9 helyezettje fog kvalifikációt szerezni, egyelőre én a hatodik vagy hetedik helyre jósolom magamat, de nehéz előre ezt megmondani, mivel ilyenkor nagyon kiélezett a verseny. Július elsején A Coruña városában, Spanyolországban lesz az első világkupa, két hétre rá jön Long Beach, Kalifornia. Ezután egy lélegzetvételnyi pihenő marad a felkészülésre, mert augusztusban következik az olimpiai tesztverseny Párizsban. Szeptember elején pedig a világbajnokság lesz majd, ami szintén nagyobb készülést igényel.

Mikor kezdtél el aktívan sportolni?

A szüleim hatéves koromban vittek el először úszni. Amikor megtudták, hogy mozgássérült vagyok, akkor ezzel akarták segíteni a fejlődésem, ezért különböző gyógytornákra és úszásra kezdtem járni. Ez megalapozta a viszonyom a sportokhoz, és kiderült, hogy érzékem is van hozzá. Később, tizenkét éves koromban Sors Tamás 100 pillangón paralimpiai bajnok lett, akkor jöttem rá, hogy én is az szeretnék lenni. Onnantól kezdve tudatosan kezdtem építeni a sportolói karrierem, kezdetben úszóként. 2015-2018-ig voltam úszóválogatott, ahol a világbajnok 5. helyezésig jutottam. 2018 második felétől pedig áttértem a triatlonra.

Hogyan jött számodra a triatlon, mint sportág?

Elkezdtem kicsit unni a faltól-falig úszást, már egy izgalmasabb, változatosabb sportágra vágytam. Túl monotonnak éreztem a medencét, és úgy gondoltam eljött a váltás ideje. A triatlont választottam, ami az úszást ötvözi a futással és a biciklizéssel. Ez egy jóval másabb sportág, ahol meg kell tartani az egyensúlyt a számok között, és be kell osztanod az erődet. Ezzel azért kell taktikázni, míg az úszásnál, leegyszerűsítve, maximumon lenyomod a távot és lesz, ami lesz.

Szerinted mi a legnehezebb a triatlonban?

Főleg az elején nekem nagy kihívás volt az erőnlét, hogy a maximumot kell nyújtanod egy órán keresztül. Most már inkább az erőbeosztás okoz nehézséget, mert külön-külön egészen jó időket produkálok már, de előfordul, hogy egy erős kerékpározás után nem marad erőm a futásra. Olyankor kihívás lefutni 5 kilométert, mivel kell idő, amire fellazul a lábam a bicikli után. Emiatt is választottam a pécsi egyesületet, mert itt kifejezetten atlétikával és futással foglalkoznak, így az új edzőmmel fókuszáltan tudunk dolgozni ezen.

Melyik eredményedre vagy a legbüszkébb?

A 2021-ben elért világbajnoki 6. helyezésem a legnagyobb büszkeség eddig, amit Abu Dhabiban értem el. Ez egy kifejezetten nehéz verseny volt, és igazán megküzdöttem érte, emiatt mindig boldogan emlékezem vissza rá. Éppen a világbajnokság előtt nyertem világkupát, amire természetesen szintén nagyon büszke vagyok.

Kapsz pozitív visszajelzéseket fiatal sportolóktól vagy rajongóktól arról, hogy motiválóak az eredményeid, amiket paratriatlonistaként elérsz?

A fiatal sportolók annyira nem keresnek meg pozitív visszacsatolással, viszont többször tapasztaltam már, hogy tisztelnek a teljesítményem miatt. Én is kicsit zárkózott vagyok az edzéseken, ezért csak lemegyek és csinálom a dolgom. Eleinte néztek, mit, hogyan csinálok és a kezem hogyan áll, de egy idő után ez elmúlt. Úgy érzem egyfajta tiszteletet mutatnak irántam, és ez mindig nagyon jó érzés. Odafigyelnek arra, amit csinálok. Egyébként életemben egyszer adtam autogramot, de az is nagyon tetszett. Szülők már többször mondták nekem, hogy motiválja a gyerekeiket az, amit én csinálok és ha nekem sikerült, akkor bárki másnak is.

Szerinted hogyan változott az utóbbi években a parasportok elfogadása?

Furcsa mindenkinek, amikor egy másmilyen ember lemegy az edzésre. Ilyenkor először nyilván kíváncsian néznek, amit főleg fiatalként rosszul viselünk. Egyébként velem elfogadóak az emberek és nem igazán tapasztalom, hogy bámulnának vagy furcsán néznének rám. Ugyanúgy kezelnek, mint egy normál embert. Korábban, amikor jóval kisebb voltam, és a szüleimmel mentünk ide-oda, akkor azért kaptunk negatív kommenteket. Úgy gondolom azért van hova fejlődnie Magyarországnak elfogadásban, főleg külföldhöz képest, ahol a parasportolók sokkal inkább elfogadottabbak. Viszont itthon is ráléptünk ennek az útjára, hazánkban is jó parasportolónak lenni.

Mit adott neked a BOM ösztöndíj?

Nekem a BOM Alapítvány nagyon sokat segített. Én állami ösztöndíjas vagyok az egyetemen, így másban tudtak engem anyagilag segíteni. Most például ezzel a segítséggel tudtam átjönni Pécsre, anélkül, hogy a családomra támaszkodnék ebben. Az alapítványtól kapott ösztöndíjakat szépen gyűjtögettem és magára a sportra, kerékpár fejlesztésre és egyéb eszközökre költöttem. Ezek mind előre lendítették a karrieremet és a fejlődésemet.

Az SZTE Gazdaságtudományi Kar kereskedelem és marketing szakára jársz, ahol „Jó tanuló, jó sportoló” díjat is kaptál. Hogyan egyezteted össze a tanulmányaidat az élsporttal?

Már minden tárgyam megvan, még egy félévem van hátra, amikor megírom a szakdolgozatomat és záróvizsgázom. Nehezen sikerül a tanulást az élsporttal összeegyeztetni. Azt leszögezném, hogy mindig is maximalista voltam, ezért szeretek minden téren jól teljesíteni. Amikor válogatott lettem, eljött az a választópont, amikor egyre nehezebbé vált a tanulásra is időt fordítani a rengeteg utazás és edzőtábor miatt. Ez az egyetem alatt sajnos még inkább így alakult. Az előző félévemben viszont jobban tudtam a tanulással foglalkozni, mivel vakbélműtétem volt. A kényszerpihenő ellenére élveztem, hogy végre jobban odatehetem magam az egyetemen, és nemcsak a sportban tudok kimagasló teljesítményt nyújtani. Sikerült majdnem színötösre végeznem, így nyerhettem el a „Jó tanuló, jó sportoló” díjat.

Az alapszak elvégzése után mik a terveid?

Én úgy tervezem, hogy a 2024-es olimpiáig semmi újba nem szeretnék belevágni, addig teljesen a felkészülésre fogok összpontosítani. Emellett viszont már felfigyeltem arra, hogy Pécsen nagyon jó lehetőségek vannak. A Pécsi Tudományegyetem marketing mesterszakján erősen gondolkozom, hiszen itt nagyon jól kezelik a sportoló hallgatókat. Sőt, van külön parasport ösztöndíj is, ami nagyon motiváló. Én abban hiszek, hogy az élet egy nagy tanulás, de már sok volt a magolás és a stressz. Emiatt azon is gondolkozom, hogy tanulok egy szakmát, mivel nagyon gyakorlatias ember vagyok. Apukám dolgozott asztalosként, ezért sokat barkácsoltunk együtt, és nagyon megszerettem. Jó látni azt, amikor valami életre kel a kezed munkája által.

Amikor van egy kis szabadidőd, mivel töltöd szívesen?

Nincsen sok szabadidőm mostanában, de nagyon szeretek a természetben lenni. Sokat kertészkedtem, főleg amikor otthon laktam, családi házban. Imádom a hatalmas fákat, alattuk feküdni vagy körülöttük sétálni, nyugtató hatással van rám. Most legközelebb Orfűt szeretném majd megnézni a barátnőmmel, sokan ajánlották, hogy gyönyörű ott a táj. Ettől függetlenül szeretek filmeket is nézni, vagy olvasni és begubózni, főleg hidegebb időben.

Szerző: BD