Az első BOM ösztöndíjas, aki minden bizonnyal ott lesz Párizsban

A 21 éves Özbas Szofi judoka 2020-tól kezdve a BOM ösztöndíjasa. Az elmúlt években kétszer választották meg hazánkban az év cselgáncsozójának (2019., 2022.). A tavalyi európa-bajnoki harmadik helyezése után idén a világbajnokságon állhatott a dobogó harmadik fokára. Ez az érem minden bizonnyal a párizsi olimpiáig repítheti a fiatal sportolót. A dohai világbajnokság után kerestük meg Szofit egy rövid interjúra:

Először is engedd meg, hogy gratuláljunk neked. Fantasztikus eredményt értél el, bronzérmet nyertél a Dohában zajló olimpiai kvalifikációs cselgáncs-világbajnokságon. Milyen volt számodra a mostani dohai verseny? Hogyan élted meg ezeket a napokat?

Nem küzdöttem magammal, ami nagy szó, mert tízből nyolc versenyen én vagyok saját magam legnagyobb ellenfele. Sikerült pont egy nagy versenyen kiállnom a saját magam útjából, így tudtam elérni hogy a küzdelmeim ne legyenek erőltetettek Dohában, ez nagyon jó érzés számomra. Nekem a siker nem pusztán akarás, vannak olyan dolgok, amiket meg kellett tanulnom nem akarni. Hiszen az akaraterőmmel tudok gyorsabb, pontosabb lenni, de ha fejben nem vagyok ott 100 %-osan a versenyen, akkor nem lesz siker. A sikerhez vezető út nagyon nagy része fejben dől el. Nekem ez most Dohában összeállt. Fantasztikus volt, akkor ott nem is elemeztem, de nagyon jól összeállt minden, már a verseny előtti héten is jó formát tudtam hozni.  

A világbajnoki bronzérem hozott-e számodra olimpiai kvótát, azaz most már biztos, hogy ott leszel a párizsio olimpián?

Judóban nem így működik a rendszer. Az tény, hogy nagyon-nagyon sok pontot adott a dohai világbajnokság, az ember bejut azon kis számú emberek közé, akik kvótát szerezhetnek az olimpiára. Persze ha eddig valaki a ranglista végén van, és hirtelen szerez egy kiemelkedő eredményt, az még nem jelenti azt, hogy kvótát szerez. Akik benne vannak a kvalifikációs folyamatban és folyamatosan járnak Grand Slam-ekre, gyűjtik a pontokat, és a lista elején vannak, azoknál már nagy a valószínűsége, hogy kvótát jelent egy ilyen győzelem. Tehát önmagában nincs egy olyan verseny, ami kvótát ér, de igen, egy ilyen bronzérem nagyon megdobja a világranglista pontjaimat, és az olimpiai ranglistás szereplést is. Én a 63 kilogrammosok között Magyarországon egyedüliként vagyok kvótaesélyes, ezért most igazán kezdek bizakodó lenni.

Mi vár most rád, mi történik veled Párizsig?

Az a tudat, hogy most már nagyon nagy eséllyel ott leszek Párizsban, nagyon nagy megnyugvást ad. Vannak még világversenyek és kvalifikációs versenyek addig, mert minden pont számít a sorsolás szempontjából az olimpián. A következő megmérettetés egy Grand Slam verseny lesz Mongóliában június 23-25. között. Ez lesz az első olyan verseny, ami 100%-osan beleszámít a kvalifikációba. A kvalifikáció egy éve indult,, az első évben szerzett pontok lefeleződnek, és az utolsó évtől vannak a 100 %-os pontot jelentő versenyek.

A 63 kilogrammosok között Mongóliában is nagyjából ugyanazok az ellenfelek lesznek?

Igen, nagyjából. Nem szoktam megnézni előre, hogy kik indulnak a versenyen, és a sorsolásokat is tudatosan nem követem. Így tudom levenni magamról a nyomást. Úgy érzem, nem az én feladatom, hogy elemezzek előre. A versenyt szoktam felosztani magamnak mérkőzésekre, és a meccsek előtt megbeszéljük a taktikát, az edzőim pedig a szőnyegre lépés előtt kb. negyedórával mondják el nekem, kivel fogok küzdeni. Talán furcsának hangzik kívülről, de számomra ez a működőképes, évek óta jól használható stratégia.

Az a stratégiád, hogy szereted a meglepetéseket? Vagyis inkább agyban tréningezel, és nem azt figyeled, hogy mi az ellenfél trükkje? Magadban vizsgálódsz?

Abszolút befelé figyelek, így készülők rá a versenyre. Mindenkinek más válik be, nincs jó és rossz módszer. Egyszerűen mindannyian más típusú versenyzők vagyunk, és mindenkinek meg kell találnia azokat a szokásokat, bevált módszereket, ami jól működik. Ismerek olyan versenyzőt,, aki mindent teljesen másképp csinál, mint én és ő is egy sikeres.

Mongólia utána tudsz majd egy kicsit pihenni, vagy Párizs előtt már senki nem nyaral?

Hosszabb pihenés már nem lesz, az nem fér bele. Ahhoz ragaszkodom, hogy rövidebb, egy-két napos feltöltődések legyenek majd a nyáron. Ez prioritás, mert muszáj töltekeznem, hiszen úgy tudom kimozdítani magam egy adott hangulatból, ha valami teljesen másra fókuszálok egy ideig.

Mit jelent neked a judó? Miért ezt a sportot választottad?

Nekem ez a bizalom gyakorlása magamban. Amikor kiállok az ellenfelem elé, amikor bármelyik pillanatban történhet bármi, az a hétköznapokban is ott van. Ezt az érzést szeretem gyakorolni, ami egy nagyon kellemetlen érzés, hogy ott vagy és küzdeni kell. Ezt a technikát tudom gyakorolni a tatamin, hogy magamra bármikor számíthatok, tudok magamhoz kapcsolódni. Ha ezt nem csinálnám fejjel is, nem érezném teljesen át, akkor valószínűleg nem tudnék élsportoló lenni.

Hogyan tudod összeegyeztetni az életedben a tanulást és a sportot?

Őszintén? Nehezen. Régebben nagyon sarkosan láttam dolgokat, csak a “mindent vagy semmit” elmélet szerint éreztem értéknek azt, amit csinálok. Könnyen kompenzál az ember azokkal, akikkel körül van véve, és én is beleestem ebbe a hibába. Aztán rájöttem, hogy minden életút teljesen más, és nekem egyedül magammal kell versenyeznem. Jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem elsőéves pszichológia hallgatója vagyok. Az első aktív félévemben minden tárgyamat teljesítettem, de bármennyire is ez az álmom a judo után, nagyon megviselt a kvalifikációs versenyek és az élsport mellett. Most, a tavaszi félévben a tárgyaim felét vettem fel, és magammal versenyezve haladok előre, és bár lassabban, mint a többiek, de igyekszem annál tudatosabban. Az én idővonalam, az én életpályám.

Fotó: MOB-Média/Szalmás Péter