Matyas Balogh

KÉRDÉS/FELELET:

Hogyan kezdtél el sportolni?

Íjász karrieremet egy fogadásnak köszönhetem. Nyolc éves voltam, amikor a családdal Szombathelyen, a Savaria Történelmi Karneválon jártunk, és ott láttam Kassai Lajos lovasíjász bemutatóját. Később a kirakodóvásárban édesapámmal megálltunk egy ördöglakatosnál, ahol fogadást kötöttünk: ha ki tudok nyitni egy ördöglakatot, azt vesz nekem, amit csak szeretnék. Sikerült, és egyből egy íjra esett a választásom.

Ki a sportolói példaképed és miért pont ő?
Sportolói példaképem Nagy Béla. Béla bácsi a mai napig űzi ezt a gyönyörű sportágat, pedig lassan 80 éves. Gyerekkorom óta egy egyesületben edzünk, rengeteg történetet osztott meg versenyzői karrierjéről velem, amit bármikor újra hallgatnék. Magyar íjászként ő érte el a legjobb olimpiai helyezést, 1980-ban 5. lett Moszkvában.

 Legkedvesebb versenyed?

Két verseny az, ami nagyon közel áll a szívemhez. Az egyik a párizsi pótkvalifikációs torna, ahol kvótát sikerült szereznem 25 év után íjászatban, illetve a tokiói olimpia, ahol rengeteg pozitív élménnyel gazdagodtam, fejlődtem technikailag és mentálisan egyaránt.

Kedvenc mottód/idézeted?

„Én csak kajálni jöttem."
Az idézet a párizsi pótkvalifikációs tornához köthető, amikor egy interjú során a kvótaszerzésről kérdeztek, és csak annyit tudtam mondani - "én csak kajálni jöttem". Ez a megszólalás teljesen magától jött, hiszen nem számítottunk kvótaszerzésre, így egyben őszintére és viccesre is sikeredett.