„Berzeviczy Albert a magyar olimpiai mozgalom úttörője volt”

A márványarcú miniszter címmel jelent meg életrajzi könyv Berzeviczy Albert a Magyar Olimpiai Bizottság első elnökéről, egykori kultuszminiszterről, a Magyar Tudományos Akadémia korábbi elnökéről.

Gali Máté történész könyvének bemutatóján Kulcsár Krisztián, a MOB jelenlegi elnöke köszöntőjében kijelentette: Berzeviczy Albert a magyar olimpiai mozgalom úttörője volt. A politikus-sportvezető 1895-ben alapító elnöke volt a Magyar Olimpiai Bizottságnak és támogatója volt a budapesti olimpiarendezés gondolatának...

A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központban szerdán este megtartott bemutatón az egykori nagy formátumú kultúrpolitikus és sportvezető ükunokája, Szalay-Berzeviczy Attila azt mondta, a kötet megjelenésének az adott aktualitást, hogy száz év telt el a Monarchia szétesése és egy új világrend kialakulása óta, s annak határán Berzeviczy Albert jelentős szerepet töltött be a szellemi és kulturális élet területén.

Kulcsár Krisztián azt mondta, Berzeviczy Albert a magyar olimpiai mozgalom egyik úttörője volt, s bár ő maga nem volt élsportoló, a magyar sportért végzett munkája olimpikonná teszi őt, családtagnak számított a magyar sportolók büszke családjában.

„Bár nem volt kimondott sportember, sportvezetői karrierje mérföldkő a magyar sport és a magyar olimpiai mozgalom életében. Szívügyének tekintette az iskolai testnevelést, hozzá fűződik az első ifjúsági tornaverseny megszervezése, részt vett a Magyarországi Tornaegyletek Szövetségének megalapításában, elnöke volt a Nemzeti Torna Egyletnek, és 1895-ben, a Magyar Olimpiai Bizottság első elnökévé választották. Pótolhatatlan szervező munkája és az olimpiai eszmébe vetett hite nélkül ma nem úgy tekintenének Magyarországra, mint a Nemzetközi Olimpiai Bizottság hét alapító országának egyikére, és nem szerezhettek volna magyar sportolók érmeket már Athénban, az első újkori olimpián. Később - miniszterként - már nem vállalta a MOB elnöki pozícióját, de vallás- és közoktatásügyi tárcavezetőként természetesen támogatta a szervezetet: miniszteri rendeletben fektette le a MOB szervezeti szabályzatát és anyagilag is támogatta a magyar olimpiai csapatotĽ - emlékeztetett.

„Berzeviczy Albert hitt abban, hogy 1920-ban Budapest otthont adhat az ötkarikás játékoknak. Sajnos a történelem közbe szólt. Majd száz év telt el az 1920-as antwerpeni olimpia óta. Száz év elég idő arra, hogy a por belepjen álmokat. De Berzeviczy Albert hite, az olimpiai eszme iránti elkötelezettsége, sportszeretete és a sport iránti alázata bennünk él tovább, csakúgy, mint az a vágya, hogy Budapest egyszer olimpiát rendezzen. De a vágy nem elégséges. Ugyanúgy hinnünk és dolgoznunk kell, mint Berzeviczy Albertnek. Az ő munkája, öröksége, nemcsak Hajós Alfréd győzelmében játszott szerepet. Ott van ma is minden egyes győzelemben, Szász Emese asszójában, Hosszú Katinka karcsapásaiban, Kozák Danuta véghajrájában és szurkolóink örömében.”A MOB-elnök kifejtette: Berzeviczy Albert példaként áll előttünk. „Egész életében szembenézett a nehézségekkel, keményen dolgozott, felvállalta a konfliktusokat és az élet szinte minden területen helyt állt. Küzdött azért, amiben hitt és nem hagyta, hogy mások kétségei megingassák. A róla szóló könyv élete csak most kezdődik. A mi döntésünk, hogy mi lesz a sorsa. Feltehetjük a könyvespolcunkra, kirakhatjuk a dolgozóasztalunkra, odaajándékozhatjuk ismerőseinknek, de ezzel nem érjük el a könyv igazi célját. Berzeviczy Albert élete és öröksége csak akkor elevenedik meg, ha nem zárjuk be ebbe a könyvbe, hanem beszélünk róla, tovább adjuk, megismertetjük vele a fiatal generációt és minden sportszerető embert. Ha hiszünk az örökségében és egy emberként tudunk a mögé állni, akkor lesz olimpia hazánkban és még láthatunk magyar sportolók olimpiai győzelmét Magyarországon.”

A MOB elnöke külön köszöntötte kollégáját és barátját, Szalay-Berzeviczy Attilát, aki ma legfőbb szövetségeseként segíti munkáját és küzd ükapja álmáért, hogy az olimpia álma megvalósulhasson Budapesten. A BOM elnökét Kulcsár Krisztián még májusban kért fel stratégiai tanácsadónak. Te már bizonyítottad, hogy méltó vagy a családi névre és bízom benne, hogy nem kell több generációnak eltelnie ahhoz, hogy az olimpiai láng Magyarországra érkezzen” - mondta az olimpiai ezüstérmes, világbajnok vívó sportvezető.

Romsics Ignác történész, akadémikus előadásában úgy fogalmazott, Berzeviczy Albert a magyar történelem egyik méltatlanul elfelejtett alakja, éppen itt az ideje, hogy kiderüljön, ki volt ő valójában. „Elsősorban egy liberális-konzervatív, Tisza-párti politikus, másodsorban a szellemi élet sokoldalú alkotója, ezek mellett még a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, és még sok minden más is volt" - emlékeztetett a történész, aki kiemelte azt is, hogy a nemzeti szellemű kultúrpolitika elkötelezett hívének számító Berzeviczy 1905-től 31 éven át vezette elnökként a Magyar Tudományos Akadémiát, amit elsősorban a politikai és a kulturális szférával kialakított kapcsolatának köszönhetett.

„Az egyik legrégebbi magyar nemesi családból származó Berzeviczy Albert eredményekben gazdag életútja történelmünk két nagy korszakát, a dualizmus és a Horthy-rendszer idejét ölelte fel. A magyar nemzeti szabadelvűség jeles alakjaként több mint öt évtizedes parlamenti pályája során kapcsolatban állt kora szinte valamennyi ismertebb politikusával. Szemtanúja volt a „boldog békeidők” Monarchiájának, az első világháborúnak és a történelmi Magyarország összeomlásának, a trianoni békeszerződésnek, valamint a bethleni konszolidációnak. Tisza István első kormányának kultuszminisztereként a magyar nemzeti szellemű kultúrpolitika elkötelezett hívének számított” - írja a szerzőGali Máté

Gali Máté elmondta, a Szépmíves Könyvek Kiadó gondozásában megjelent kötet ötéves kutatómunkájának az eredménye. „Öt évig egy fedél alatt éltem Berzeviczy Alberttel” - fogalmazott a közelmúltban PhD-fokozatot szerző történész, aki magyarországi és szlovákiai levéltárakban, illetve a családtól kapott dokumentumok alapján, 2012-től gyűjtötte az anyagokat a könyvhöz, melyet „mozaikokból rakott össze”.

Forrás:MOB, fotó: MOB/Szalmás Péter, családi archívum

Támogatóink