A MOB és a MPB stratégiai partnere

Róbert Ákos: „Egyelőre nem az olimpia a téma, hanem csupán az odáig vezető út.”

Nemzeti Sport 
2006. január 8.

Több mint százesztendős az álom, hogy Budapest nyári olimpiát rendezzen. Már az 1896-os játékok kapcsán felvetődött, hogy az anyagi problémákkal küszködő Athén helyére beugorjon a magyar főváros, ez ideig azonban egyetlen kísérlet sem ért célt. Tavaly novemberben a legtőkeerősebb hazai vállalkozások közreműködésével megalakult egy erős civil lobbicsoport, a Budapesti Olimpia Mozgalom, amelynek fő üzenete, hogy a nagy álom megvalósítható. Mivel az olimpia immár nemcsak sport, hanem médiavállalkozás is, nem meglepő, hogy a BOM egyik felkarolója az RTL Klub volt. Róbert Ákos vezérigazgató-helyettes azonban állítja, a legkevésbé sem üzleti megfontolások miatt álltak az ügy mellé.

 Mennyi ideig maradhat képernyőn egy olyan sikeres szappanopera, mint például a Barátok közt?
– Erre nincs recept – mondta Róbert Ákos, az RTL Klub vezérigazgató-helyettese. – A német RTL - csatornán régebben fut a hasonló sorozat, és töretlen a népszerűsége. Vannak olyan országok, ahol harminc-negyven éve vetítik.

 Eszerint akár 2016-ban vagy 2020-ban is műsoron lehet a produkció?
– Könnyen elképzelhető.

– S mi lesz, ha mondjuk a 2016-os olimpián a magyar szempontból érdekes úszódöntőt éppen a Barátok közt idősávjában indítják el?
– Ennyire azért ne szaladjunk előre. Főként azért, mert szó sincs arról, hogy a szerepvállalásom a Budapesti Olimpia Mozgalomban egyben azt is jelentené: az RTL Klubé lesz az említett nyári játékok közvetítési joga. Sőt mai fejjel azt mondom, valószínű, hogy nem mi tűzzük műsorra a játékokat. Egyébként is megjósolhatatlan, miként alakítja át a piacot a digitális televíziózás, miképpen az is, hogy az RTL Klub tíz év múlva is a jelenlegi formájában működik-e, vagy mondjuk hat csatornája lesz. Nem erről van szó.

– Hanem?
– Született egy pozitív kezdeményezés, és egyelőre a budapesti olimpia rendezéséig vezető út egyengetése a téma. Ez számunkra a legkevésbé sem az üzletről szól, nincs benne semmiféle érdekünk. De olyan fontos és jó ügynek gondoljuk, amely mellé érdemes odaállnia Magyarország piacvezető kereskedelmi televíziónak. Mégpedig oly módon, hogy a legnagyobb felületet adja e témának a médiapiacon.

– De mit jelent ez a gyakorlatban?
– Semmiképpen sem azt, hogy megerőszakoljuk a műsorszerkezetünket, és mostantól reggeltől estig olimpiai témájú adásokat sugárzunk. De például a XXI. század vagy a Fókusz intenzívebben foglalkozik majd e témakörrel, és a reggeli műsorunkban gyakrabban megfordulnak olyan vendégek, akiknek a segítségével eljuthatnak a nézőkhöz – márpedig több millióan vannak, akik az RTL Klubból szerzik be az információkat – a majdani budapesti olimpiával kapcsolatos pozitív üzenetek. Szeretnénk, ha az emberek büszkék lennének arra, hogy ez az ország olimpiára pályázik, s jó lenne, ha erről az ügyről ugyanolyan pozitív kép alakulna ki, mint a londoni hat hármas diadalról. Nincs tehát szó erőszakos propagandáról, legfeljebb kissé „áthelyezzük” a hangsúlyt. De még egyszer hangsúlyozom: egyelőre nem az olimpia a téma, hanem csupán az odáig vezető út.

 Azt mondta, az RTL Klubnak nem fűződik üzleti érdeke az olimpiai gondolat felkarolásához. Ám éppen a napokban indult el a Sportklub nevű sportcsatorna, amely szintén bevallottan piacvezető szerepre tör, és például a németországi futball-világbajnokságot megosztva közvetíti az RTL Klubbal.
– Tisztázzunk egy félreértést: noha az RTL Klub és a Sportklub között kétségkívül léteznek „rokoni szálak”, két önálló, egymástól független vállalkozásról van szó. Tény, hogy sok a sportjogunk, ennek kapcsán pedig erős infrastruktúra épült ki, amelynek pluszkapacitásával segíteni tudjuk az új csatornát. De hangsúlyozom, itt két különálló műsorról van szó. Ami pedig az érdekeket illeti: kereskedelmi televízióként természetesen szigorú üzleti logika alapján működünk, ez azonban nem zárja ki azt, hogy önzetlenül jó és fontos ügy mellé álljunk. A sport azoknak biznisz, akik a profi szférában mozognak versenyzőként, edzőként, sportvezetőként, aztán azoknak, akik őket felszerelésekkel ellátják, vagy éppen a titkos laboratóriumokban a doppingszereket kikísérletezik. Mi nem tartozunk egyik körhöz sem. Olyannyira nem, hogy a sportközvetítések jelentős része, eltekintve a főműsoridős bokszprodukcióktól, így a Formula–1 is, veszteséget termel. Nem is beszélve a hazai futballról, amelyen például sokat bukunk. 

– Mégis műsoron tartják.
– Mert egyfajta missziónak tekintjük, meg aztán javíthatatlanul hiszünk a feltámadásában. No és az sem mellékes, hogy pillanatnyilag megengedhetjük magunknak az efféle „kalandot”. Vannak azonban olyan nemes ügyek, amelyeket nem befolyásolhat a pénz. El tudja képzelni, hogy ha tényleg a bizniszszemlélet uralkodna, akkor bárki össze tudott volna toborozni egy ilyen rangos BOM-vezetőséget, amelyben az üzleti élet és a bankvilág megannyi neves személyisége vállalt szerepet?

– Személy szerint önnek mi volt a hívószó?
– Az ötletgazda, Szalay-Berzeviczy Attila megkeresése. Ő nem mint a Budapesti Értéktőzsde Rt. elnöke keresett meg, hanem mint régi ismerős, akinek a lelkesedése, fanatizmusa óhatatlanul magával ragadja az embert. Sok jó ötlet születik, ám ha ezek mögé nem állnak oda a megfelelő menedzserek, vezetők, megvalósíthatatlanok maradnak. Számomra Szalay-Berzeviczy Attila személye a garancia, aki fáradhatatlan motorja az olimpiai ügynek; csodálom, honnan van energiája, hogy az éjszaka kellős közepén még e-mailekkel bombázza a vezetőségi tagokat. Akikkel egyébként élmény és öröm volt egy asztalhoz ülni.

– Felpörgőben a választási kampány. Nem tart attól, hogy a politika előbb-utóbb kijátssza e kártyát is, és rátelepszik a témára?
– Noha sok kritika éri a pártokat, minden látszat ellenére racionálisan működő szervezetek. Aligha vállalják annak a kockázatát, hogy az ígérgetések kosarába belerángassák az olimpiarendezést.

 A politika azonban megkerülhetetlen, állami szerep- és garanciavállalás nélkül gondolkodni sem érdemes az ügyről.
– Ez igaz, de a választást nyugodtan meg lehet várni, és majd a voksolások után hideg fejjel végiggondolható e téma. Minden politikus tudja, hogy az emberek pozitív üzenetekre várnak. Olyanokra, amelyek mögé felsorakoztatható a társadalom többsége. Tulajdonképpen mellékes, hogy azokat a fejlesztés, amelyek nélkülözhetetlenek Budapest életében, ötkarikás projekt vagy politikai programcsomag részeként valósulnak meg. Mégis: ha ezekhez a beruházásokhoz az olimpiával kapcsolatos hívószavak kötődnek, más lesz az akusztikájuk. Az olimpia még mindig szent ügy – nézzük csak meg, a mégoly visszhangos doppingbotrányok sem tudják elporlasztani a tekintélyét, a kínos balhék ellenére sem hallani arról, hogy a szponzorok rácsapnák az ajtót a MOB-ra, vagy visszakövetelnék a pénzüket, vagy abbahagynák a támogatását.

– Ez mind igaz, ám valljuk meg: Budapest esélyei azért szerényeknek tűnnek.
– Ha meg sem próbáljuk, akkor biztosan nem leszünk házigazdák. Jómagam sosem állítottam, és a BOM sem mondja, hogy 2016-ban vagy 2020-ban Magyarország rendezi a nyári játékokat. Ám az esélyt vétek lenne elszalasztani. Engem például megütne a guta, ha a következő évtizedben Kelet-Közép-Európába jönne az olimpia, de a vendéglátó Prága lenne, miközben mi még kísérletet sem tettünk a versengésre.

– Az indulás visszhangos volt, mostanság viszont mintha csend lenne a BOM körül.
– Hogy jó időben, jó helyen indított projektről van szó, jelzi: egyre népesebb a támogatók köre. Felvettük a kapcsolatot a főváros vezetőségével, és remélem, hamarosan szövetségesi együttműködésről állapodunk meg a Magyar Olimpiai Bizottság elnökségével is. Hogy nincsenek látványos akciók, az nem jelent mozdulatlanságot; ez maratoni futás, azaz nem lehet már a startnál úgy rohanni, mintha száz méter lenne a táv. Dolgozunk a médiastratégián, és építjük a szervezetet. A lényeg, hogy megszületett a kezdeményezés, és úgy tűnik, életképes. 

– Ha lesz Budapesten olimpia, mi az az esemény, amelyről semmiképpen sem szeretne majd lemaradni?
– Nem szívesen választanék ki egyetlen sportágat, szívem szerint mindenhol felbukkannék, ahol magyar sikerek várhatók. Számomra a hatodik vagy hetedik hely is siker az olyan világgálán, mint az olimpia. Sőt az apróbb eredményeket jobban szeretem, mint a látványos diadalokat. Annak persze nagyon örülnék, ha több magyar sportoló Budapesten robbanna be sportága elitjébe. Valahogy úgy, ahogy a motorsportban Talmácsi Gábor tette 2005-ben. Imponáló, ahogy ez a fiatalember önerőből felépítette magát, a karrierjét, és mindent megtesz azért, hogy még jobb legyen. Kár, hogy neki olimpián nem szurkolhatunk.

Támogatóink