A MOB és a MPB stratégiai partnere

Ötkarikás országépítés

Népszabadság, 2006. augusztus 15.

Szerző: Dr. Baranyai Ákos 

Valószínűleg kevés olyan ügy van, vagy amiről a magyar állampolgárok 76 százaléka ugyanúgy gondolkodik. Egy Magyarországon rendezendő olimpia e nagyon kevesek egyike. 
 
Ez azonban annyira komplex, hatalmas volumenű, gazdaságilag és társadalmilag olyan sok irányba mutató dolog, hogy megértése és hatásainak pontos átlátása egyáltalán nem egyszerű. 
 
Ahhoz, hogy az ország egy felelős döntést tudjon hozni és belevágjon ebbe a honfoglalásunk óta az egyik legnagyobb horderejű projektbe, minél szélesebb körben kell társadalmi párbeszédet folytatni az olimpia rendezésével kapcsolatos lehetőségekről, hatásokról és kockázatokról. Talán természetes is, hogy sokan nem értik, miért gondolja a tavaly alakult BOM civil egyesület, hogy ez a megfelelő időpont az olimpiáról beszélni. Pont most, amikor kormányunk masszív megszorítócsomaggal próbálja oltani az egyre ijesztőbb államháztartási tüzet; amikor a Combino villamosok története és a margitszigeti uszoda kálváriája azt a képzetet erősíti, hogy már a kisebb projektekkel is képtelenek vagyunk megbirkózni; amikor az ország legjelentősebb fociklubja kilátástalan anyagi helyzete miatt a megszűnés határára kerül; amikor minimálbérből kell megélniük azoknak az élsportolóinknak, akik (még) nem világ- vagy olimpiai bajnokok. Lehetne akár vállat is vonni és beletörődni a helyzetbe. A BOM alapítói és a későbbi csatlakozók azonban egyszerűen nem hajlandóak elfogadni ezt a sivárságot, és nem hajlandóak lemondani egy fényesebb jövőről. 
 
Az olimpiaszkeptikus kérdések természetesen jogosak. A BOM pontosan azért jött létre, hogy objektív választ próbáljon adni arra, miért nem kell félni egy hazai rendezésű olimpiától, és miért érdemes már most foglalkozni vele. Papp László Tamás cikke (Ötkarikás bozótharc: Húsosfazék-projekt, július 26.) rávilágított, hogy az olimpiával kapcsolatos téveszmék egyik fő oka az információk hiánya, a tények nem ismerete. Ezért a következőkben igyekszünk összefoglalni mindazt, amit érdemes tudni és figyelembe venni, mielőtt elhamarkodott véleményt alkotunk. 
 
A BOM létrehozásával 21 jelentős hazai vállalat (Mol, OTP Bank, Magyar Telekom, Richter Gedeon, Synergon, Budapesti Értéktőzsde, TriGránit, Aegon Biztosító, SAP, Magyar Villamos Művek, Concorde Értékpapír, RTL Klub, Danubius Rádió, Sanoma Kiadó, Malév, Budapest Airport, Mammut Üzletház, SPAR, Főmterv, Winterthur Biztosító, HP Magyarország) és száz magánszemély a 2003-ben téli álomra szenderült magyar olimpia ügyét kívánja felébreszteni a pártoktól egyforma távolságot tartó civil mozgalom formájában. Ezt a nemzeti ügyet pártérdekektől függetlenül szeretnénk ismét a figyelem középpontjába helyezni annak érdekében, hogy Budapest benyújtsa jelentkezését a 2016-os játékokra, és a londonit követő első európai rendezésű ötkarikás játékok házigazdája lehessen. 
 
Miért gondoljuk, hogy az olimpiától nem kell félni, miért hisszük, hogy jót tenne nekünk, és miért mondjuk, hogy meg tudjuk csinálni? 
 
A nyári játékok hatásai napjainkban akár már 11 évvel az esemény előtt megjelenhetnek, és az olimpiát követően még évtizedekig jelen lehetnek. Ez egy, az euró bevezetéséhez hasonlóan hosszú, politikai ciklusokon átívelő projekt, aminek több szakasza van. A pályázás első fázisa az ötlet felmerülésétől a jelentkezés beadásáig tart. Ez Magyarország esetében 1953 óta tart (ekkor voltunk utoljára versenyben a rendezési jogokért, amit azután Róma elnyert előlünk), ami végre lezárulhatna a jövő nyáron, amikor is lejár a jelentkezés határideje a 2016-os nyári játékokra. A második szakasz 2008 közepéig, a szűkített lista meghirdetéséig tart. Ekkor közel egymilliárd forintot kell elköltenie a vállalati szektornak és a költségvetésnek közösen azért, hogy Budapest bekerüljön az öt kandidáló város páratlan országimázst jelentő elitista csoportjába. Ebben a fázisban a NOB a jelentkező városok meglevő infrastruktúráját értékeli és osztályozza. A harmadik szakaszban a rostán fenn maradt öt város küzd egymással újabb egy éven át. A kandidáló városok ekkor körülbelül 5 milliárd forintot kénytelenek elkölteni a siker érdekében. Ez azonban már nemcsak promóciós és marketingköltségekre kell, hanem valamely olimpiai sportlétesítmény felépítésére is, mely bizonyítja a pályázó város elszántságát. Ebben a fázisban elsősorban a diplomáciában kell sikeresnek lenni. A döntés a közel 110 NOB-tag kezében van. Nem kell magukat semmilyen írott szabályhoz tartaniuk. Az emberi érzések és az adott városokkal és nemzetekkel kapcsolatos személyes tapasztalatok alapján dönthetnek. Ez a szavazás a 2016-os játékok vonatkozásában 2009 nyarán, Koppenhágában lesz. 
 
A győztes város számára jön a két további szakasz: a hétéves felkészülés, majd az olimpia gazdasági utóélete, utóhatása. Az olimpiához kötődő bevételek a versenyeket követően még kb. tíz éven át jelentkeznek, és főként az olimpia utáni turizmus tartja fenn őket. Hosszabb is lehet ez az időszak, ha speciális turisztikai vonzerőt jelentő beruházásokat valósítanak meg, mint például az olimpiai parkot 1972-ben Münchenben. St. Moritz, az 1928-as és 1948-as téli olimpia házigazdája még ma is profitál a sportrendezvények imázsából. Turistalátványosságok hiányában (Los Angeles és Atlanta) ez az utószakasz nagyon lerövidül. Ez az utolsó szakasz a játékok valódi hagyatéka. 
 
Az olimpiát elnyert városnak a győzelmi mámorból felébredve fel kell tudnia állítani egy 500 milliárd forintos költségvetéssel gazdálkodó Olimpiai Szervező Bizottságot, az adófizetők pénzének bevonása nélkül! Az említett összeg felét a NOB bocsátja rendelkezésre a globális szponzoraitól befolyt pénzekből. Pályázatunk győzelme esetén máris 250 milliárd forintnyi külföldi tőke áramlana be térítésmentesen Magyarországra. A másik 250 milliárdot pedig a jegyeladásokból, a tévés közvetítési jogokból, promóciós termékek eladásából, s a nemzeti szponzor vállalatok hozzájárulásaiból kell majd fedezni. 
 
A nemzeti szponzorok hozzájárulása a kritikus kérés. Hogy egy ország kicsi-e vagy sem egy olimpia megrendezésére, az nem annyira a lakosság lélekszámától, vagy az ország alapterületétől függ, mint inkább attól, hogy rendelkezik-e az adott nemzetgazdaság 10-12 olyan tőkeerős hazai vállalattal, mely megengedheti magának, hogy az olimpia nemzeti szponzoraként hét év alatt összesen közel 100 milliárd forintnyi marketingpénzt költsön el erre a témára. Ha végignézzük Magyarország top 200-as vállalati listáját, akkor azt látjuk, hogy erre jó esély van. 
 
Az állam finanszírozó szerepe "pusztán" az egész országra kiterjedő infrastruktúra fejlesztésében és kialakításában van. Ennek költségvetési terheit hét évre kell szétteríteni. A 2012-es labdarúgó-Eb elnyerése ideálisan biztosítaná, hogy két legyet üssünk egy csapásra, egy költségvetési programmal, miközben kikényszerítené, hogy a két világesemény terhei valóban egyenletesen érjék a következő tizenvalahány év költségvetését és ne egyszerre, az utolsó pillanatban. A labdarúgó-Eb-nek és az olimpiának köszönhető kormányzati beruházások végtermékei véglegesen itt maradnak nekünk. Generációkon át hirdetik majd ezen évezred tízes-húszas éveinek dicsőségét, ahogyan a XIX. század végét a millenáris ünnepségekre épült létesítmények, melyek több mint 100 éve meghatározták Budapest arculatát. 
 
Egyébként a szükséges fejlesztési igények nagy része a budapesti és nemzeti fejlesztési és egyéb programok keretében nagyrészt megvalósul Eb-től és olimpiától függetlenül. Tehát nem az olimpia által generált megalomán beruházásokról, hanem nagyon is indokolt társadalmi igények kielégítését szolgáló fejlesztésekről lenne szó, amelyek sikerére az olimpia körüli nemzeti és társadalmi konszenzus csak ráerősít, illetve segít kijelölni a megfelelő prioritásokat. Ezek önmagukban, egyenként ugyanis nem élveznek olyan támogatottságot, mint az olimpia, és részben ezért is fulladnak kudarcba vagy valósulnak meg kevéssé optimális módon (ld. az M0 körüli másfél évtizede zajló hercehurcát). 
 
Melyek a várható gazdasági hatások? 
 
Közvetlen hatásként megemlítendő a beruházásokból, a játékok szervezéséből és az olimpiai turisták százezreinek fogyasztásából származó pénzáramlás. Közvetett hatásoknak számítanak a lakásépítési, a távközlési és a szállítást korszerűsítő beruházások, valamint a játékokat követő turizmushoz köthető költekezés. Az olimpiára ellátogató külföldi vendégek száma általában 400 és 800 ezer között mozog, ami erősen függ a rendező város földrajzi fekvésétől. Ez a fajta turizmus meghatározó gazdasági tényező, hiszen hatalmas mennyiségű pénzeszközt képes a rendező országba vonzani. A város megnövekedett ismertsége aztán nagyon komoly és pozitív hatást gyakorol a játékok után is a turizmusra. Az előző olimpiák tapasztalatai szerint a megnövekedett ismertségből és a javuló imázsból származó hosszú távú előnyök sokkal jelentősebbek, mint a sportesemény rövid távú hatásai. 
 
A BOM célja, hogy a részleteket is tartalmazó olimpiai megvalósíthatósági tanulmány aktualizált változatát az ősz folyamán bemutassa a közvéleménynek és a döntéshozóknak, s meggyőzze őket a magyar olimpia realitásáról. Az év végén mindenesetre még nem az olimpia rendezésének a hogyanjáról, nem több ezer milliárd forint elköltéséről kell dönteni, hanem magáról a jelentkezésről. A pályázatírási munka a magyar költségvetés egészéhez képest elhanyagolható költséget jelent, s ennek eredményei akkor sem vesznek kárba, ha "csak" az öt kandidáló város közé jutunk be elsőre, mint ahogy Budapest most is profitál fejlesztési tervein keresztül azokból a gondolatokból, amelyekkel Európa kulturális fővárosának címére pályázhatott. 
 
A szerző a BOM főtitkára

Támogatóink