A MOB és a MPB stratégiai partnere

„Legyen Budapesten olimpia!" – ezzel a meglepő, ám újdonságnak nem számító ötlettel állt elő a közelmúltban Szalay-Berzeviczy Attila

Nemzeti Sport 
2005. november 28.

A Budapesti Értéktőzsde elnöke szerint egy olyan kis országnak, mint Magyarország, három esélye lehet a világhírnévre: "Ha megnyeri a foci vébét, ha katonai megszállás alá kerül, vagy ha megrendezi az olimpiai játékokat." Az elsőre sajnos, a másodikra szerencsére semmi esélyünk, így marad a harmadik megoldás, az olimpia, méghozzá reálisan 2020-ban. Ehhez azonban már 2016-ra is tanácsos pályázni. Az olimpia budapesti rendezésének ötlete nem újkeletű, legutóbb éppen öt évvel ezelőtt vetődött fel. 2000 októberében, a Sydneyben megrendezett olimpiai játékokat követően a bajnokok fogadásán Orbán Viktor kijelentette, Magyarország is megérett arra, hogy nyári olimpiát rendezzen. Fél évvel később, 2001. május 28-án az akkori miniszterelnök Lausanne-ban hivatalosan is bejelentette, Budapest megpályázza a 2012-es olimpia rendezési jogát. A bejelentést tett követte, az Orbán-kormány megbízást adott az ezen a területen jelentős tapasztalatú PriceWaterhouseCoopers (PWC) könyvvizsgáló cégnek, egy, a tervek szerint Budapesten megrendezendő olimpia megvalósíthatósági tanulmányának elkészítésére. A tanulmány elkészült, és megállapította, hogy az ötkarikás játékoknak semmi akadálya. Kampány is indult az olimpiáért, amihez az akkori ellenzék miniszterelnök-jelöltje, Medgyessy Péter és a szabad demokrata főpolgármester is csatlakozott.A 2002-es választások hajrájában, majd azt követően mégis elhalt az ügy.

Szalay-Berzeviczy fenti ötlete kapcsán – aki arról is beszélt egyik nyilatkozatában, hogy formálódik egy civil egyesület, amely a honi üzleti élet meghatározóit tömöríti az olimpia megrendezésének támogatására – talán célszerű leporolni azt a két méter magas irathalmazt, amelyet három éve a PWC készített. Hiszen a tanulmány számos olyan kérdésre ad világos választ, amely ma is aktuális, bárkiben jogosan vetődik fel az ötlet újbóli felbukkanása kapcsán. Mert végül is tény, az esetleges budapesti olimpia rendezése olyan tradíciójú sportnemzetnek, mint a magyar, nem annyira emocionális kérdés, mint inkább pénzügyi-gazdasági. 

Lássuk hát a tényeket! Az olimpia felgyorsíthatja az amúgy is nélkülözhetetlen infrastrukturális beruházások megvalósítását, az Európai Unióhoz való felzárkózást – legalábbis ezen a területen mindenképpen. A PWC által feltételül szabott autópálya-építések egy része már megvalósult, míg a Budapest körüli körgyűrű, a három közúti Duna-híd megépítése és a reptér bővítése még hátravan. Így az olimpia egyik konkrét gazdasági haszna az az 50-80 ezer új munkahely, valamint 0.1-0.2 százalékpontos GDP-növekedés, amely a leendő beruházásoknak köszönhető. Nem számszerűsíthető pontosan, de hosszú távon biztos nyereségnek tekinthető a turizmus bővülése és a működő tőke beáramlásának növekedése is.Nem kézzelfogható haszon, ám talán az egyik legfontosabb előny, hogy az olimpia révén elérnénk azt, amit az elmúlt 15 évben nem sikerült: Budapest egyértelműen Közép-Európa regionális központjává válna, méghozzá évtizedekre. Ezt a környező országokban is tudják. Például Prága már bejelentette, hogy biztosan pályázik a 2016-os olimpiai játékok rendezésére. Egyszerű hasonlat, de érthető: ha Budapest lemarad, és Prága befut, akkor fővárosunk talán még a CNN időjárás-jelentéseiből is kimarad…A cseh főváros már most komoly PR-offenzívát indított az olimpia kapcsán. Nincs olyan hét, hogy ne jelenne meg valamilyen hír a világsajtóban Prágáról és az olimpiai készülődésről. Azaz tény, Budapest lépéshátrányba került.A felsoroltak mellett a leglényegesebb – szintén nem számszerűsíthető előny – az a kép, amely Magyarországról kialakul a világban. Ennek alátámasztására szolgáljon egy kutatás, amelyet a NOB megbízásából készítettek öt országban (Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Spanyolország, Oroszország) az athéni játékok után. E szerint az öt ország közvéleménye a 2004-es olimpiát követően technikailag rendkívül fejlett, modern európai országnak titulálta Görögországot. Az amerikaiak 90, az európaiak 9 százalékának változott pozitív irányba a véleménye az országról. Sőt 40 százalékuk úgy gondolta, ez volt minden idők legjobb olimpiája.

A tényleges haszon kapcsán érdemes tán azt is megemlíteni, hogy az infrastrukturális beruházásokat nem számítva a görögországi viadal pénzügyi egyenlege, mint ahogy az utóbbi hat alkalommal minden esetben, pozitív lett a zárást követően…Azaz, ahogy a bölcs német mondaná: "investieren und kassieren" – szabad fordításban: befektetés nélkül ritkán remélhetsz hasznot. Nézzük hát: a fent már vázolt kardinális infrastrukturális beruházásokon kívül milyen teendő van még? A játékok érdekében fel kell újítani a Puskás Ferenc Stadiont, vagy építeni kell egy újat. Nem ártana mellette legalább négy, minden igényt kielégítő futballstadion sem (ha sikeres lenne a 2012-es Eb-pályázat, úgy ezt ki is lehetne pipálni), továbbá tizenegy fedett csarnok és tizenhat egyéb sportlétesítmény. Kell még legalább két új metróvonal, gyorsvasút a reptérre, valamint egy 16 ezer férőhelyes olimpiai és egy 17 ezres médiafalu, továbbá 40-50 ezer legalább háromcsillagos szálláshely. Nem kevés.

A PWC 2001-es tanulmánya összesen 4500 milliárd forintra taksálta a teljes költséget, ami az elmúlt négy évben megvalósult közúti beruházásoknak köszönhetően mára nagyjából 4000 milliárd forintra csökkent. Első olvasatra iszonyatos összeg, ám ha azt nézzük, hogy a költségek háromnegyede olyan infrastrukturális beruházás, amelynek olimpia nélkül is meg kell valósulnia, sőt prognosztizálható nem kevés európai uniós támogatás is, így a magyar költségvetés olimpiával kapcsolatos többletkiadása 700 milliárd forintra tehető. Vagyis a mai naptól számolva esztendőnként mintegy 70 milliárd forint. Ha mindezt egy lakosra vetítjük, akkor fejenként mindössze évi 7000 forintról beszélhetünk…Mivel adóforintokról van szó, viszonylag egyszerű a tétel: Magyarország lakosságának el kell döntenie, befektet-e évi 70 milliárdot – fejenként évi 7000 forintot – egy hosszú távú, évtizedes beruházásba, vagy sem. Amiért mégsem ilyen szimpla a kérdés, az egyértelműen nyolc betűnek köszönhető: 
POLITIKA
A politika ugyanis hajlamos mostanság megosztani a közvéleményt. Ebben a kérdésben viszont egyértelmű a tétel: a pályázat hivatalos bejelentésekor a lakosság legalább 70 százalékának támogatnia kell a játékok megrendezését. Ennek az aránynak a NOB döntéséhez közeledve 80 százalék fölé kell emelkednie. A döntőbizottságnál ugyanis az egyik legfőbb szempont, hogy a pályázó ország állampolgárai milyen arányban állnak ki az olimpia mellett.

Mindebből logikusan következik, hogy a magyar néppel és a gazdasági elittel kell először elfogadtatni az olimpia rendezésének ötletét. Civil, vagy ha úgy tetszik, össznemzeti ügyként kell kezelni a kérdést. Mert, bár kétségtelen, eljön az a pillanat, amikor a politikának teljes mellszélességgel az ügy mellé kell állnia (a rendezés alapvető feltétele az állami garanciavállalás, azaz a döntés meghozatala a főváros és MOB elengedhetetlen támogatása mellett végsősoron törvényhozási, kormányzati feladat), ám megengedhetetlen, hogy az eszme átpolitizálódjon. Hiszen történelmi tény, hogy a honi és a világpolitika eleddig éppen háromszor puskázta el Magyarország nagy lehetőségét.

Alapvetés tehát, hogy egy olimpia szervezésének ötlete, majd kivitelezése millió problémát vet fel. Viszont az is tény, ha összefogunk az ügy érdekében, úgy nyugodtan elkezdhetjük fogalmazni a budapesti olimpia pályázati anyagát. Előbb 2016-ra, aztán 2020-ra. A pályázat előtt három kérdésre kell választ adni:
1. Mi a rövid és hosszú távú haszna az olimpiának?
2. Mennyibe kerül?
3. Képes-e Magyarország megvalósítani ilyen nagyszabású programot?
Az első két kérdésre már tudjuk a választ, a harmadikra azonban még nem.

 

Támogatóink